Tudjátok, furcsa belegondolni, hogy egy ember mennyire megváltoztathatja az életedet. Vagy akár csak egy pillanat, aminek köszönhetően az a bizonyos ember gyökerestül meg fogja változtatni az életedet, és neked mégcsak sejtésed sincs erről. Velem is ez történt.. Merthogy több, mint egy év telt el, mióta beszélgetni kezdtünk, és azóta is szinte minden egyes nap felkeres. Persze, ez mostmár azért nagyjából magától értetődőnek számít, hiszen a pasim, vagy mi. De soha nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, akibe bele fogok szeretni, és nem csak, hogy beleszeretek, de meg is változtat majd. Örök álmom volt (hozzáteszem, persze még ma sem mondanék nemet rá), hogy Londonban éljek később, egy modern luxuslakásban valahol a Hyde Park közelében.. Norvégia, és ahhoz hasonló helyek fel sem merültek. Sőt. Megrémített a gondolat, hogy ott mégis ki lenne belőlem? Egy senki, akárki, egy jelentéktelen személy? Igen, lehet. De ma úgy gondolom, hogy lehetnék akárhol, akármeddig egy helyben; ha azzal lennék akit szeretek, már rögtön minden tökéletesebbnek tűnik. Erre pedig akkor ébredtem rá, amikor egyik este telefonáltunk, és tervezgettük, miket fogunk csinálni mikor decemberben megyek hozzá. Felvetette, hogy van egy gyönyörű kis faház a közeli erdőnél, egy tóparton. És ha tetszik nekem az ötlet, töltsük ott kint az egyik éjszakát pillecukros forrócsokival, egy jó karácsonyi elcsépelt filmmel, rengeteg takaróval, a kandalló előtti kanapén "beburritózva" - igen, ezt használja a "betakarva" kifejezés helyett - és a specialitásommal, a francia csokikrémmel. That's life, bitch. És tovább? Vele tölthetem a szilvesztert egy olyan kis városkában, aminek a létezéséről sem tudtam egy éve még, nem, hogy ott ünnepeljem a fél karácsonyt és szilvesztert, vele meg a családjával a farmukon (hát nem zseniális? egy farmon élnek :D ).