Már csak két hét és végre visszamegyek Norvégiába.. Vagyis. Kiköltözöm. Úgyhogy a napjaim nagyrészét a norvég nyelv tanulásával (leginkább szavak magolásával) töltöm. Ha pedig nem ezt teszem, igyekszem minél több időt tölteni a barátaimmal, mivel minimum 3 hónapig nem fogok velük találkozni miután kijutottam. Holnap pedig megyek vásárolni, ugyanis hatalmas leértékelések vannak a WestEnd-ben (Zara, Stradivarius, Bershka, meg mindenegyéb), és hát igen.. az első fizetésemet nem éppen ruhákra szándékozom elverni kint (azért is, mivel lakbért kell majd fizetnem ugyebár, és tegyük hozzá, a kaja is hihetetlenül drága ott északon).

Elképesztően izgatott vagyok, és még kissé nehezemre esik elhinni, hogy ezt tényleg összehoztam. De megcsináltam :D Tehát a terv az, hogy 7-én repülök Osloba, ahol összetalálkozom a barátommal, lepakolunk a hotelben és megyünk várostnézni.  Bár Norvégiában él, ő sem járta még körbe Oslo-t, úgyhogy valamennyire neki is újdonság lesz :) Egyébként hihetetlenül jó hotelt sikerült találnunk, szuperül néz ki, és totálisan a városközpontban van. Csak egy éjszakát maradunk, mivel neki hétfőn suli van, és röpke 10 óra vonatozásba és buszozásba telik, mire oda érünk ahol lakik.

Tudjátok, furcsa belegondolni, hogy egy ember mennyire megváltoztathatja az életedet. Vagy akár csak egy pillanat, aminek köszönhetően az a bizonyos ember gyökerestül meg fogja változtatni az életedet, és neked mégcsak sejtésed sincs erről. Velem is ez történt.. Merthogy több, mint egy év telt el, mióta beszélgetni kezdtünk, és azóta is szinte minden egyes nap felkeres. Persze, ez mostmár azért nagyjából magától értetődőnek számít, hiszen a pasim, vagy mi. De soha nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, akibe bele fogok szeretni, és nem csak, hogy beleszeretek, de meg is változtat majd. Örök álmom volt (hozzáteszem, persze még ma sem mondanék nemet rá), hogy Londonban éljek később, egy modern luxuslakásban valahol a Hyde Park közelében.. Norvégia, és ahhoz hasonló helyek fel sem merültek. Sőt. Megrémített a gondolat, hogy ott mégis ki lenne belőlem? Egy senki, akárki, egy jelentéktelen személy? Igen, lehet. De ma úgy gondolom, hogy lehetnék akárhol, akármeddig egy helyben; ha azzal lennék akit szeretek, már rögtön minden tökéletesebbnek tűnik. Erre pedig akkor ébredtem rá, amikor egyik este telefonáltunk, és tervezgettük, miket fogunk csinálni mikor decemberben megyek hozzá. Felvetette, hogy van egy gyönyörű kis faház a közeli erdőnél, egy tóparton. És ha tetszik nekem az ötlet, töltsük ott kint az egyik éjszakát pillecukros forrócsokival, egy jó karácsonyi elcsépelt filmmel, rengeteg takaróval, a kandalló előtti kanapén "beburritózva" - igen, ezt használja a "betakarva" kifejezés helyett - és a specialitásommal, a francia csokikrémmel. That's life, bitch. És tovább? Vele tölthetem a szilvesztert egy olyan kis városkában, aminek a létezéséről sem tudtam egy éve még, nem, hogy ott ünnepeljem a fél karácsonyt és szilvesztert, vele meg a családjával a farmukon (hát nem zseniális? egy farmon élnek :D ).

Egyre jobban bele kell húznom a norvég nyelv tanulásába, mert két hónap múlva (amikor megyek a barátomhoz karácsonyozni, szilveszterezni) találkozóm lesz a kinti iskola igazgatójával. Akkor pedig már igencsak norvégul kéne megnyilvánulnom, hogy lássa, tényleg igyekszem. De azt hiszem, nem lesz vele probléma.. Az alap szint már megvan, csak én maximalista vagyok, és azt szeretném, hogy egy picikét se tudjon kételkedni bennem. 

Ne haragudjatok, de nem igazán tudom folytatni a kis beszámolómat, még túlságosan is érzékenyen érint ennyire részletezni a múlt hetet. Ellenben, azt kicsit részletezném, mi minden is történt múlthét péntek óta. Ugyanis már miután Åsmund megérkezett Budapestre, a második napon már azt terveztük, mikor, hol, és hogyan fogunk legközelebb találkozni.. És arra jutottunk, hogy együtt töltjük a szilvesztert Párizsban. Egészen addig maradtunk emellett a terv mellett, amíg ki nem derült, hogy nem egészen fog összejönni a dolog, mivelhogy a drága ebben az évben lesz Russ (olvass róla itt - ha nem érted angolul, annyi az egésznek a lényege, hogy a végzős diákok végigbulizzák a májust norvég zászlós ruhákban, hatalmas piros összeirkafirkált minibuszokkal járkálnak, vizipisztolyokkal szivatják a többi sulis gyereket), arra pedig rengeteg pénzt kell kiadnia. A repülőjegyet meg is tudná venni, de a szálloda már problémás.. Viszont meghívott Norvégiába karácsonyozni, szilveszterezni :) Elvileg december 25-én utazom, hogy a 24-ét azért még itthon tudjam tölteni a családommal. Annyira csodás lesz az egész :) Már csak az a kérdés, vissza tudok-e menni dolgozni a BJC-be (Budapest Jazz Club), hogy a repülőjegyem felét (minimum) állni tudjam. Most olyan 70 ezer forint felé vannak az árak (oda-vissza), ami mellesleg elég jó, de tudom, hogy akár 45 ezer körülre is lecsökkenhet. Csak találok majd valami olcsóbbat.. November elején kéne megvennem. Max közepén. Tehát, még van egy hónapom arra, hogy szerezzek húsz ezer forintot. Annyira az nem lesz nehéz talán, még munka nélkül sem.. Már 9-et összeszedtem úgy, hogy elrakosgattam, amiket anyu kajára vagy kávéra adott (sunyuságom határtalan).